A néma tartomány /Párhuzamos történetek 1.

A Párhuzamos történetek talán legfeltűnőbb vonása, az életmű ismerői számára is meglepetést jelentő újdonsága az egymástól lényegében független történetek olyan elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstrukció nem lenne képes egyetlen elbeszélésben összefogni. E regény történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. „Valahogy úgy vagyok vele, mint az életemmel, az életekkel: nem tudom összerakni. A regényforma az élet-formát és a halál kiszámíthatatlan nyeséseit tükrözi igen élesen.[…] Nádas regénye érzelmileg mindvégig ilyen telt, és ez az érzelmi dússág már-már abszolút ellentmondásos, egymást ütő, egymást szaporító, oszló-bomló jelentésektől hemzseg, annak ellenére, hogy az elbeszélő hűvösnek tetszik. Éppen ez a precíz hideg tű írja körül és szólaltatja meg az érzelmi, érzéki szenzációkat, indulati futamokat, ambivalens szenvedélyeket. Az elbeszélő olyan, mint a zongora hűvös billentyűzete. A zene viszont a csöndestől a tombolóig sokféle szenvedélyt, érzelmet és gondolatot szól.” (Radics Viktória, Holmi, 2006. május)