SYLVIA PLATH

..Sokan szerették, sokan nem. Csípős volt a nyelve, éles a tekintete... Nem érhette be félmegoldásokkal. Nem hitt az amerikai csodában, Angliában akart élni. Hitt a munkában és a szerelemben. Éppen őgy vágyott a boldogságra, mint bármelyik átlagember. A művész mérnöki precizitással építette fel a magánéletét, melyben minden függönyrojtnak szerepe volt, a magánember művészi tökéllyel tette tönkre azt. A becsvégyó diáklány elnyert egy cambridge-i ösztöndíjat, és vele Angliai későbbi koszorús költőjét, a kiugróan tehetséges és kiugróan jóképű Ted Hughest. 1956 februárjában találkoztak először, és júniusban már össze is házasodtak. Két gyerekük született, és boldogan éltek, míg meg nem jelent a színen a másik nő. Hughes nem akart válni, Plath ragaszkodott hozzá. Megszállottan dolgozott, naponta több verset írt, és tudta, hogy ezek a versek híressé teszik a nevét. Közben kifestette az új lakást, dolgozott a BBC-nek, majd szétrobbant az energiától. 1963. február 11-én magára nyitotta a gázcsapot, miután gondosan eltömített mindn rést, és az emeleten alvó gyerekek ágya mellé odakészített egy csésze tejet és egy vajas kenyeret. Hogyan hagyhatott magára egy másfél és egy hároméves gyereket? A férje okozta-e a halálát? Életrajzírók, pszichológusok, olvasók hada küszködött ilyen és ehhez hasoló kérdésekkel. Maga Ted Hughes is, amint az közvetlenül a halála előtt kiadott verseskötetéből, a Születésnapi levelekből kiderül. A férj a hagyaték gondos őrizője volt, a Naplók első kiadása 1982-ben jelent meg. A felére zsugorított anyagot vágások szabdalták, névváltoztatások tették szalonképessé. Ez a kiadás először közli a teljes, csorbítatlan, szerkesztetlen szöveget.