A REFORMÁCIÓ FOLKLÓRHAGYOMÁNYA

A magyar történelem bővelkedik olyan korokban és kisebb korszakokban, melyeknek emlékét a történetíráson kívül a szájhagyomány, a népi történeti tudat is megőrizte. Ilyen témakör a magyar néphagyományban a reformáció kora is, ugyanis a Kárpát-medencét a kora újkorra átszövő felekezeti sokszínűség sok tekintetben unikális hagyománykomplexumot alakított ki. Az alapvetően meghatározó katolikus-protestáns szembenállás népes szöveghagyományán kívül létezik katolikus, evangélikus, református, unitárius olvasat is, szórványosan a huszita hagyományok is feltűnnek benne, akárcsak erdélyi és moldvai viszonylatban az ortodoxia expanziójával szembeni ellenérzés, sőt jellemzően még az olyan hungarikum is, mint a székelyföldi szombatosok történelmi emléke. Mindezen hagyományok jelenlegi ismereteink szerinti áttekintését kíséreljük meg e kötet keretein belül, annak reményében, hogy az európai viszonylatban is párját ritkítóan gazdag magyar történeti mondahagyomány egy újabb szegmense válik majd megismerhetővé a folklór és a vallástörténet iránt érdeklődők számára. Külön-külön fejezet foglalkozik a könyvben a reformáció mondavilágával, a vallásküzdelmek felvidéki, illetve erdélyi vonatkozásaival, valamint a főbb hitújítókkal és ellenfeleikkel kapcsolatos hagyományokkal. Az elméleti elemzést a vallásküzdelmekről, a vallásháborúkról szóló magyar népmondák típusmutatója, a legfontosabb típusokat illusztráló szöveggyűjtemény, továbbá egy a teljesség igényével összeállított folklorisztikai bibliográfia zárja.