Viracocha elveszett sírja

A Maja próféciákban Maurice Cotterell bemutatta: a közép-amerikai maják olyan tudás birtokában voltak, melyet a mai ember csak most kezd megismerni.

A Tutanhamon próféciáiban kifejtette, hogyan sikerült dekódolnia az egyiptomi gyermek király sírjában talált tárgyi leletek szimbolikáját, és bemutatta, az ifjú fáraó milyen sokban hasonlít Pacalhoz, a maja papkirályhoz.

Cotterell jelen kötetben Dél-Amerikába követi a szuperistenek nyomait, és feltárja a perui piramisokba több mint 1500 éve eltemetett két napkirály gazdag sírját. A két uralkodó, valamint Pacal és Tutanhamon között sok a hasonlatosság: mindannyian csodákat tettek, és népüket magasabb rendű tudományokra és spiritualizmusra tanították.

Cotterell, aki megfejtette a kőbe vésett maja üzeneteket, felfedi az ősi Peru titkait, és feltárja olvasói előtt Dél-Amerika legendás fehér királyai, Viracocha és Viracocha Pachacamac sírját.

Az inka mítoszokban gyakran feltűnik a nagy vezér, egy magas, fehér ember alakja, aki a felvidéki útvonalon utazott északra Tiahuanacóból, majd a tengerparton Nazcából Sipanba, és közben sok csodát tett. „Viracocha Pachacamacnak” nevezték, ami az ő nyelvükön azt jelenti „a Világ Istene”. Hosszú idő telt el, és láttak egy másik embert, aki megjelenésében hasonló volt az elsőhöz. Ahol ez a férfi elhaladt, szavaival meggyógyította a betegeket, és a vakoknak visszaadta szeme világát. Azt mondják, ő is a tengerpartra ment, köpönyegét kezében tartva a hullámok közé vetette magát, és eltűnt örökre. Az emberek Viracochának nevezték el, ami azt jelenti, „a tenger habja”.

A tudósokat hosszú évszázadokon át zavarba ejtették a fehér istenekről szóló inka mítoszok, akik a legenda szerint Dél-Amerika földjén jártak és csodákat tettek. Még különösebbek a világ legrégibb településén, Tiahuanacóban fellelt domborművek, melyek titkai