AGYLYUK

Az AGLYUK pont olyan, mint a GOMBLYUK. Egyikben sincs semmi. De ahogy Gomblyuk nélkül a Gomb, Agylyuk nélkül az Agyunk is ÉRTELMÉT VESZTI! Továbbá e két SEMMI nélkül Kabátunk Viselhetetlen - mi pedig Elviselhetetlenné válunk. Postásy Csaba harmadik verseskötetében költő-fizikusként jórészt olyan apróbb metafizikai kérdéseket boncolgat, mint például a Lét és Nemlét, Énség és Vénség, Nő vagy nem Nő, Álom és Valóság, Isten és Idő, mondjuk egymás árnyékában - a saját bevallása szerint is csekély sikerrel, néhol kissé trágár, viszont abszurdan szórakoztató vagy éppen felháborítóan szexista, de semmiképpen nem unalmas módon. Legtöbbször persze őszinte belátás a vége, s szerénytelenül vallja Szókratésszel: Csak egyvalamit tudok biztosan, azt hogy nem tudok semmit, Ugyanakkor töretlenül hisz az emberi szellem, akarat sajátos alkotó erejében: Az álmok nem arra valók, hogy aludjunk közben! Ez a könyv a holtakat is felébreszti. Persze csak ha kedvük van hozzá.