ZALAI HONVÉDEK KÁRPÁTALJÁN

A magyar királyi Honvédség csapatai 1939 márciusának második felében, a csehszlovák állam szétesését követően, kisebb harcok árán ismét birtokba vették a trianoni békeszerződés következtében elcsatolt Kárpátalját. A honvédség úgynevezett Kárpát-csoportja, mely március 15. és 18. között elfoglalta Kárpátalja stratégiai fontosságú területeit, március 23-án újabb feladatot kapott: nyugat felé előrenyomulva, egy 15–20 km széles védősávot kellett elfoglalnia az Ung folyó völgyében, az Ungvártól az Uzsoki-hágóig futó vasútvonal biztosítása érdekében. A kárpátaljai hadműveletek március 23-án kezdődő, második szakaszában, a szlovák–magyar fegyveres összetűzésben a Zala megyei székhelyű honvéd csapattestek is részt vettek. A 9. önálló gyalogdandár nagykanizsai és zalaegerszegi alakulatai – a 17. és a 38. gyalogezred zászlóaljai, valamint a 9. könnyű tüzérezred ütegei – március 23-án a magyar csapatok jobbszárnyán, két harccsoportban indítottak támadást, és a következő napokban északnyugati irányban előrenyomulva vették birtokba a számukra kijelölt területeket. Előrenyomulásuk és az elért terepszakaszok védelme közben többször vívtak tűzharcot az ellentámadásokat indító szlovák fegyveres erőkkel. E harcok során több száz hadifoglyot ejtettek, továbbá lelőttek, illetve ártalmatlanná tettek számos ellenséges repülőgépet, valamint jelentős mennyiségű fegyvert és hadianyagot zsákmányoltak, miközben maguk is elszenvedték első személyi veszteségeiket. Könyvünk a korabeli hadiokmányok, fegyvertényleírások és sajtótudósítások, valamint a résztvevők eddig felkutatott levelei, visszaemlékezései és fényképei közül kiválogatott legfontosabb, forrásértékű dokumentumok közreadásával kívánja bemutatni a 9. önálló gyalogdandár kárpátaljai tevékenységét, egyúttal igyekszik árnyalni, illetve gazdagítani a kárpátaljai hadművelet és a szlovák–magyar fegyveres összetűzés egészének történetét is.