Putyin metamorfózisa

Hogyan és miért lett Vlagyimir Putyinból, aki a 2000-es évek elején egészen Nyugat-barát vezetőnek látszott (vagy az is volt?), alig másfél évtized leforgása alatt a Nyugat egyik legszenvedélyesebb ellenfele, sőt ellensége? Hogyan lett belőle (is) olyan orosz vezér, akinek hatalma jórészt az óriási propagandagépezettel szított Nyugat-ellenességre épül, aki újra és újra háborús konfliktusokba keveredik, s aki egy olyan - irányított - demokráciát épített ki, amely sokak szerint már egyáltalán nem nevezhető demokráciának? Mihail Zigar az elmúlt másfél évtized szinte valamennyi jelentős oroszországi politikusát kifaggatta, és a tőlük megtudott számtalan különös, sőt pikáns részlet alapján meglepő, néha mulatságos, máskor hátborzongató képet festett az elmúlt tizenöt év oroszországi politikájáról - sőt általában a politikai életről. Mihail Zigar az egyetlen független oroszországi tévécsatorna, a Dozsgy főszerkesztője. Tíz éven keresztül egy független újság haditudósítójaként dolgozott Irakban, Libanonban, Palesztinában, Szudánban, Üzbegisztánban, Ukrajnában és Kirgíziában. Valerij Panyuskinnal együtt könyvet írt a Gazpromról, mely tizenöt országban jelent meg (magyarul is, Gazprom - az orosz fegyver címen, 2008-ban). 2014-ben elnyerte a legtekintélyesebb nemzetközi újságírói díjat, az International Press Freedom Awardot. Csodálatosan hidegvérű, és, ami manapság szerfölött ritka, egészen előítélet-mentes könyv az orosz állam legújabb történelméről. Olyan dolgokat is megtudtam belőle, amiket jobb szeretnék nem tudni. (Borisz Akunyin) Mihail Zigar könyve jobb az én összes könyvemnél, amit Vlagyimir Putyinról írtam. Ezért most, mint egy irigy, narcisztikus ember, nem szeretem a szerzőt, és igyekszem kerülni őt - de az írásait muszáj elolvasnom. (Sztanyiszlav Belkovszkij)