Én csak néztem

Majd látjuk. Amit ő csak úgy nézett. Amit megláthatunk, azok az érzések. Azok a gyermeki tisztassággal, kifogyhatatlan életörömmel vagy megborzongtatóan mély szomorúsággal az ember által megélt érzések. Mindenkié. De ez itt és most, a megismételhetetlen. A költő, a slammer, a fiú, a férfi, a gyerek, a félálomban vergődő érzései. A hontalan, otthontalan, a hont, otthont, házat és hazát csordultig telt szívvel magából kiíró Labodarobi! Így, egybeírva, hogy Labodarobi! Majd meglátjuk. { Szászi Zoltán}