Sebészet (10. átdolgozott, bővített kiadás)

A könyveknek megvan a maguk sorsa (habent sua fata libelli). A Sebészeté szerencsésnek mondható, mert túl a megtisztelő medicina-nívódíjon immáron megérte a tizedik kiadását, ami korszakhatárnak tekinthető, így némi büszkeséggel állíthatjuk, hogy ez az eredmény a magyar szakkönyvírásban páratlannak mondható, hiszen a hazai orvosi szakirodalomban egyetlen ilyen jellegű kötet sem érte el ezt a számot. Ez nem csupán örömet, de kötelezettséget is jelent. Az orvostudomány gyakorlásában két ellentétes folyamat figyelhető meg. Miközben az új, innovatív technikák és gyógyszerek egyre drágítják az egészségügyi ellátást, és ez a nyugati államokban csupán viszonylagos korlátozást jelent, addig Magyarországon mindez megnehezítette az egészségügyi ellátást. Az utóbbi években sajnos nőtt a távolság a nyugat-európai és a magyar orvoslás lehetőségei között. A hazai egészségügy gazdasági hátterének változatlan aránya késlelteti a felzárkózást, holott az emberek számára az egészség az egyik legfontosabb érték. Az ökonómiai gondok mellett érezteti hatását a külföldre távozó fiatalok és jól képzett szakorvosok hiánya. Önbecsülésünk, tudásunk gyarapítása, tartásunk visszanyerése érdekében, és nem utolsó sorban abba vetett reményünkben, hogy a hullámvölgy után csak felemelkedés következhet, bízom benne, hogy a fizetések fokozatos rendezésével visszatér a külföldön tapasztalatot szerzett orvosok jelentős része, hiszen csak egy hazánk van. A medicina legújabb eredményeit azonban ismerni kell, hogy határok nélküli világunkban a fiatalok külföldre kerülve ne valljanak szégyent tájékozatlanságukkal. Ami pedig az orvoslás gazdasági szempontjainak előtérbe kerülését illeti, rendkívül sajnálatos, hogy a korábbi salus aegroti suprema lex (legfőbb törvény a beteg egészsége) helyére a salus pecuniae suprema lex lépett! Az olvasó egy teljesen átdolgozott kiadást tart a kezében. Az ismeretanyag annyira gyarapszik, hogy hovatovább nehéz a terjedelmet korlátozni, és alapos megfontolásra volt szükség annak eldöntésére, hogy mi kerüljön a könyvbe. Ennek ellenére a szükségszerűség úgy hozta, hogy a kiadvány egy új fejezettel gyarapodott: Segítősebészet. Ezt a határterületi, több szakmát érintő, de főként sebészi vonatkozású és mostoha témakört ugyanis egyik szakma sem tekinti igazán magáénak. Ezen túlmenően első ízben tettük lehetővé, hogy bizonyos folyamatok videoklipek formájában lehívhatók az internetről, így ezek segítségével elmélyíthető a vonatkozó téma. A fejlődő nyomdatechnika mára lehetővé tette, hogy röntgen- és digitális képeket is megjelenítsünk, ezáltal nagymértékben javult a képanyag minősége. Bízom benne, hogy a törekvésünk szerinti modern sebészi szemlélet és a betegekkel való humánus bánásmód tükröződik a leírtakból, mely utóbbira személy szerint nagy hangsúlyt helyeztem. Ennek az az oka, hogy érzésem és tapasztalatom szerint a betegcentrikus szemlélet napjainkban nemritkán csorbát szenved. Márpedig a beteg kiszolgáltatottságánál rosszabb helyzetet alig tudok elképzelni. A jövő a ma felnövő fiatal nemzedéké, nekik szánom nagy gonddal szerkesztett és írt könyvünket.