UTAZÁS A BALATON KÖRÜL

Nem szeretem kerülgetni a kérdést. Egyenesen neki a dolog közepének: ez a természetem. Most mégis másképp cselekszem. Előre tájékoztatnom kell az olvasót: miről lesz szó. Az utazás, amelyet leírok, ezelőtt huszonöt esztendővel történt. Az utazók hírneves emberek. Négyen voltak, s mind a négy erdélyi ember. Salamon Ferenc az egyik. Gyulai Pál úr a másik. Szilágyi Sándor a harmadik. Nagy Miklós a negyedik. Volt még ötödik és hatodik is. Szentirmay József volt az ötödik, és én magam voltam a hatodik. Mindenkiről el fogok mondani mindent, ami vele az utazás alatt történt, csak magamról hallgatok. Nekem elég dolgom lesz az írással. Jegyzőkönyveket nem vettünk föl, semmit föl nem írtunk, csak azt beszélhetem el, ami emlékezetemben megmaradt. Huszonöt esztendő nagy idő. Azóta én se jártam azon a vidéken. A feledés hullámai folyton verdesik az emlékezet omlós, fövenyes partjait, s azokból a partokból sokat elmosnak. Pedig azokon zöld pázsit és illatos virág tenyészhetett, s a fövenyben aranyporszemek is voltak. A hullám elmossa mind. Mi maradt meg azóta: majd kitudódik lassanként.”