A LEGYEK URA

Golding a második világháborúban szerzett tapasztalatait felhasználva a tudata, a lelke, a zsigerei mélyén megbújó ősi, vad ösztönökre ráébredő és az atomháború árnyékában élő ember félelmeit jeleníti meg példázatában vagy mítoszregényében: egy hátborzongatóan izgalmas és kegyetlen történetben, melynek hősei tíz-tizenkét éves angol fiúk. A világban háború dúl, s a fiúk repülőgép-szerencsétlenség következtében egy lakatlan szigetre kerülnek, távol a civilizációtól - amely talán éppen elpusztul -, s megpróbálnak értelmes rendet, társadalmat kialakítani. És őrzik a tüzet, mert ez az egyetlen útja a menekülésnek. Sokáig kellemes, szinte idilli játéknak tetszik az egész: a jól nevelt angol fiúk ragyogóan megbirkóznak a nehézségekkel, s követik Ralphot, a született vezetőt, aki tüzet gyújt, és expedíciót vezet a sziget felderítésére. Ám az idillben - eleinte szinte észrevétlenül - sokasodnak a bajok: a vezérszerepre pályázó Jack nem hajlandó engedelmeskedni Ralphnak, és a fiúk közül egyre többen állnak mellé, s imádják vele együtt a Legyek Urát. A regény bő ötven évvel első magyar megjelenése után új fordításban kerül az Olvasó elé. Fordította: Gy. Horváth László William Golding (1911-1993) vidéki tanáremberként, 43 évesen publikálta első regényét, A Legyek Urá-t, amellyel egy csapásra világhírűvé vált. Az 1960-as évek elején felhagyott a tanítással, attól fogva minden idejét az írásnak szentelte. 1980-ban Beavatás című regényéért Booker-díjjal, 1983-ban regényeiért, melyek a realisztikus elbeszélőművészet szabatosságával és a mítosz változatosságával és egyetemességével megvilágítják az emberiség helyzetét a mai világban, irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. 1988-ban II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte. A Legyek Ura az egyik kedvenc könyvem. Nagy hatással volt rám tinédzserkoromban, azóta kétévenként újraolvasom. (Suzanne Collins, Az Éhezők Viadala szerzője) Most is ugyanolyan izgalmas, időszerű és elgondolkodtató, mint az első megjelenésekor. (Stephen King)