Balogh Bertalan
KAKUK BERCI - EPRÉSZŐ
Megjelent Balogh Bertalan hatodik, Kakuk Berci Eprésző című, kettős-kötete. Két mű, egymásnak háttal kötve, fejtől-lábtól. Mint egy kényszerházasság. A nyolcvanévesen is nagyon fiatalos író a múlt emlékei között bolyongva, kettős tanulmányanyagát a világért se tartja memoárnak. A múlt fel-felvillanó emlékei a tudat mélyrétegeiből jönnek elő, de nem érzelmi, hanem lélektani motívumok fölfedezésével. Az emlékanyagot szórakoztató módon hozza a jelenbe, s műfaja ettől elkülönülően egyedi. Kakuk Berci történeteiben a múltbeli szerelmi kalandjaiba pillanthat az olvasó, fölismervén a házassági és a szerelmi viszony közötti lényegi eltérést, és azt, hogy a jó szex voltaképpen semmit sem épít, a legjobb szex sem vezet életépítésre. A legényéletet élő modern nőről szeretetteljes szánalommal ír. Önállóbb ma a nő, szabadabb, miközben ösztöneiben továbbra is ott él az ősi kép, A NŐ, csak hát egyszerűbbnek tűnik a korral, az árral haladnia, vagyis egy nem sokra vezető úton, hiszen a nagy szabadságában maga is munkaerő és alkalmazott. Ugyanilyen megértő sajnálattal ír a kor férfijáról, az ősképhez viszonyítva szánalmasan detronizált férfiről, mert munkahelytől és alkalmazástól függ, főnöke van, a miniszterhelyettesnek épp úgy, mint a hentesnél dolgozónak, vagyis a kor nem hagyta meg az eredeti rangját és méltóságát. Lesújtó véleménnyel minősíti egész civilizációnkat, amelynek a hanyatlását már a vak is látja. Az Eprésző c. anyagában a személyes kapcsolatok rajzából kilépve az élő világkép felé fordul. Kutató szemléletének alapkérdése az, hogy van-e korunk lelki betegségének határa? Logikai válasza egyértelmű: ideális politikai rendszer sincs, és gyógyír sincs egy civilizáció hanyatlására. Nekünk ez csak azért baj, mert a fehér ember globális civilizációja hanyatlik. Mint írja, hazugságra, csalásra alapozott háborúk és tömeggyilkolás kora ez, politikai választások kötelezővé vált piszkosságával tele. A Floridában élő író teljesen mentes az öregkori depressziótól, csupán reális észrevételeket közöl a tömegember ürességéről, a perverzitásról a meztelenkedésről, vagyis földarabolódásunkról s az élet harmóniájának eltűnéséről. Pszichológiai észrevételeit böngészve jobban megértjük a tényleges mai világot. Elemzései, következtetései támadhatatlanok. Mindamellett, hogy lenyűgöző és gondolkozva szórakoztató két nagyon különböző könyvanyaggal van dolgunk.
Megjelent Balogh Bertalan hatodik, Kakuk Berci Eprésző című, kettős-kötete. Két mű, egymásnak háttal kötve, fejtől-lábtól. Mint egy kényszerházasság. A nyolcvanévesen is nagyon fiatalos író a múlt emlékei között bolyongva, kettős tanulmányanyagát a világért se tartja memoárnak. A múlt fel-felvillanó emlékei a tudat mélyrétegeiből jönnek elő, de nem érzelmi, hanem lélektani motívumok fölfedezésével. Az emlékanyagot szórakoztató módon hozza a jelenbe, s műfaja ettől elkülönülően egyedi. Kakuk Berci történeteiben a múltbeli szerelmi kalandjaiba pillanthat az olvasó, fölismervén a házassági és a szerelmi viszony közötti lényegi eltérést, és azt, hogy a jó szex voltaképpen semmit sem épít, a legjobb szex sem vezet életépítésre. A legényéletet élő modern nőről szeretetteljes szánalommal ír. Önállóbb ma a nő, szabadabb, miközben ösztöneiben továbbra is ott él az ősi kép, A NŐ, csak hát egyszerűbbnek tűnik a korral, az árral haladnia, vagyis egy nem sokra vezető úton, hiszen a nagy szabadságában maga is munkaerő és alkalmazott. Ugyanilyen megértő sajnálattal ír a kor férfijáról, az ősképhez viszonyítva szánalmasan detronizált férfiről, mert munkahelytől és alkalmazástól függ, főnöke van, a miniszterhelyettesnek épp úgy, mint a hentesnél dolgozónak, vagyis a kor nem hagyta meg az eredeti rangját és méltóságát. Lesújtó véleménnyel minősíti egész civilizációnkat, amelynek a hanyatlását már a vak is látja. Az Eprésző c. anyagában a személyes kapcsolatok rajzából kilépve az élő világkép felé fordul. Kutató szemléletének alapkérdése az, hogy van-e korunk lelki betegségének határa? Logikai válasza egyértelmű: ideális politikai rendszer sincs, és gyógyír sincs egy civilizáció hanyatlására. Nekünk ez csak azért baj, mert a fehér ember globális civilizációja hanyatlik. Mint írja, hazugságra, csalásra alapozott háborúk és tömeggyilkolás kora ez, politikai választások kötelezővé vált piszkosságával tele. A Floridában élő író teljesen mentes az öregkori depressziótól, csupán reális észrevételeket közöl a tömegember ürességéről, a perverzitásról a meztelenkedésről, vagyis földarabolódásunkról s az élet harmóniájának eltűnéséről. Pszichológiai észrevételeit böngészve jobban megértjük a tényleges mai világot. Elemzései, következtetései támadhatatlanok. Mindamellett, hogy lenyűgöző és gondolkozva szórakoztató két nagyon különböző könyvanyaggal van dolgunk.
Nyelv | magyar |
Kiadó | Xantusz Kiadó |
Megjelenés éve | 2015 |
Oldalak száma | 216 |
Kötés típusa | papír / puha kötés |
Súly (g) | 234 g |
Méretek (Sz-M-H) | 120-180-12 |
EAN | 9789631216561 |
Szállítási idő | Nem elérhető |