Sartoris

„... A Sartorist, harmadik regényét Sherwood Andersonnak ajánlotta Faulkner. Nem véletlenül. Az akkor már híres író, a pályakezdők (Hemingway, Faulkner) patrónusa ezzel a tanáccsal bocsátotta el a fiatal délvidékit az 1920-as évek New Orleans-i bohémiájából: »Te vidéki gyerek vagy; igazában nem ismersz mást, mint azt a kis földdarabot ott Mississippiben, ahonnan származol. De ez nem baj. Az is Amerika. Ha ezt az alig-ismert összetevőt kivennénk belőle, az egész összeomlana, mintha egy téglát kihúznánk a falból.« Faulkner szót fogadott. Hazament a Lafayette megyei Oxfordba, ahol felnőtt, ahol most nevezetes családjának selejtes sarjaként alkalmi munkák béréből tengődött, és 1927-re megírta a Sartoris-regényt akkor még Lobogók a porban (Flags in the Dust) címmel. Ebben fedezte fel a valóságból apokrifiává átlényegített mitikus földdarabot, Yoknapatawpha megyét, székvárosát, Jeffersont és népességét, fehér és fekete lakóit. A későbbiekben 15 regényt és 27 novellát telepített ide. Ez a könyv tehát jó alkalmat kínál, hogy az olvasó megkezdhesse Yoknapatawpha felfedezését. Mármint a beavatatlan olvasó, aki az elmúlt 36 évben csak innen-onnan hallott valamit erről a különleges regényvilágról, melynek prototipikus nyitánya 1974-ben jelent meg magyarul. Göncz Árpád fordította. Az újraolvasásban a szöveg friss színezetű, erőteljes, időtálló. Az olvasó nem is tudja, hogy az olvasmányosságnak örül-e vagy a „rendes lektűrben” megnyíló rendkívüli perspektívának. Mindenesetre vágyat érez, hogy több műben utána olvasson.