Petrányi Gyula (Szerkesztő)
Belgyógyászati diagnosztika
Az orvostudomány fejlodése folyamán világossá vált, hogy a gyógyítás és a bajmegelozés leghatásosabban a kórokláncolat (etiológia, patogenezis) felderítésével lehetséges. Ez a folyamat akkor lehet sikeres, ha minél pontosabban ismerjük egyrészt az éloanyag összetételét, felépítését, muködését, másrészt az adott körülmények között eloforduló kórokozókat, végül e ketto kapcsolatának lehetoségeit. Az általános orvosi diagnosztika muveléséhez szinte az orvostudomány egészét kell ismerni. Azok a módszerek, amelyek az egészség, az öröklött és szerzett tulajdonságok, kóros eltérések felismeréséhez ma már többségében nélkülözhetetlenek, egyre növekvo külön szakmákat képeznek, egyre több és egyre bonyolultabb muszerrel, géppel, és egyre inkább olyanok, hogy szakavatott végzésük kívülesik nemcsak az általános orvos, hanem még a belgyógyász szakorvos hatáskörén is. A beteg valamennyi problémáját kello gyorsasággal csak jól képzett orvosok tudják kimutatni, feltárni. A diagnosztika feladata az is, hogy az adott körülmények között nem kóros egyéni adottságokat is felfedjen, amelyek megváltozott körülmények között azonban az egyén átlagostól eltéro viselkedését eredményezhetik. Egy könyv természetesen csak vezérfonal lehet a vizsgálati módszerek begyakorlásához, tapasztalt oktatóorvos vezetésével. Helyes diagnózishoz - még a legújabb diagnosztikai gépek segítségével is - csak megfeleloen tervezett (programozott) és megfeleloen végzet vizsgálatokkal juthatunk. A kapott eredményekbol a diagnózis felállítása már ítéletalkotási feladat, melyhez a továbbiakban elsajátítandó elméleti belgyógyászati ismeretek és megfelelo képességek mellett állandó gyakorlás szükséges. A minél biztosabb, széles látóköru alaptudás az ítéletalkotást segíto diagnosztikai számítógépek eredményes használatához a jövoben is nélkülözhetetlen lesz. A diagnosztikát mesterségbol muvészetté lehet fejleszteni. Ehhez kíván megbízható alapot nyújtani e könyv. Tartalom Bevezetés a diagnosztikába A mellkas és a légzés A szív A perifériás keringés A tápcsatorna A máj, az epeutakés a hasnyálmirigy A vizeletelválasztó rendszer A kültakaró A fej és a nyaki szervek A szem Az idegrendszer Az autonóm idegrendszer A mozgásszervek Az endokrin rendszer Az anyagcsere A vérképző rendszer és a véralvadás Az immunrendszer Infektológia Nők és terhesek vizsgálata Gyermekek és serdülők vizsgálata Laboratóriumi vizsgálatok Képalkotó eljárások A halál Szakkifejezések magyarázata
Az orvostudomány fejlodése folyamán világossá vált, hogy a gyógyítás és a bajmegelozés leghatásosabban a kórokláncolat (etiológia, patogenezis) felderítésével lehetséges. Ez a folyamat akkor lehet sikeres, ha minél pontosabban ismerjük egyrészt az éloanyag összetételét, felépítését, muködését, másrészt az adott körülmények között eloforduló kórokozókat, végül e ketto kapcsolatának lehetoségeit. Az általános orvosi diagnosztika muveléséhez szinte az orvostudomány egészét kell ismerni. Azok a módszerek, amelyek az egészség, az öröklött és szerzett tulajdonságok, kóros eltérések felismeréséhez ma már többségében nélkülözhetetlenek, egyre növekvo külön szakmákat képeznek, egyre több és egyre bonyolultabb muszerrel, géppel, és egyre inkább olyanok, hogy szakavatott végzésük kívülesik nemcsak az általános orvos, hanem még a belgyógyász szakorvos hatáskörén is. A beteg valamennyi problémáját kello gyorsasággal csak jól képzett orvosok tudják kimutatni, feltárni. A diagnosztika feladata az is, hogy az adott körülmények között nem kóros egyéni adottságokat is felfedjen, amelyek megváltozott körülmények között azonban az egyén átlagostól eltéro viselkedését eredményezhetik. Egy könyv természetesen csak vezérfonal lehet a vizsgálati módszerek begyakorlásához, tapasztalt oktatóorvos vezetésével. Helyes diagnózishoz - még a legújabb diagnosztikai gépek segítségével is - csak megfeleloen tervezett (programozott) és megfeleloen végzet vizsgálatokkal juthatunk. A kapott eredményekbol a diagnózis felállítása már ítéletalkotási feladat, melyhez a továbbiakban elsajátítandó elméleti belgyógyászati ismeretek és megfelelo képességek mellett állandó gyakorlás szükséges. A minél biztosabb, széles látóköru alaptudás az ítéletalkotást segíto diagnosztikai számítógépek eredményes használatához a jövoben is nélkülözhetetlen lesz. A diagnosztikát mesterségbol muvészetté lehet fejleszteni. Ehhez kíván megbízható alapot nyújtani e könyv. Tartalom Bevezetés a diagnosztikába A mellkas és a légzés A szív A perifériás keringés A tápcsatorna A máj, az epeutakés a hasnyálmirigy A vizeletelválasztó rendszer A kültakaró A fej és a nyaki szervek A szem Az idegrendszer Az autonóm idegrendszer A mozgásszervek Az endokrin rendszer Az anyagcsere A vérképző rendszer és a véralvadás Az immunrendszer Infektológia Nők és terhesek vizsgálata Gyermekek és serdülők vizsgálata Laboratóriumi vizsgálatok Képalkotó eljárások A halál Szakkifejezések magyarázata
Nyelv | magyar |
Kiadó | Medicina Könyvkiadó Rt. |
Megjelenés éve | 2010 |
Oldalak száma | 584 |
Kötés típusa | karton /keménytábla |
Súly (g) | 1590 g |
Méretek (Sz-M-H) | 202x285 |
EAN | 9789632262406 |
Szállítási idő | Nem elérhető |