PORHÓ

A nyitó írás (Néma, Néma, Néma) már első megjelenésekor sikert aratott: az azóta megszűnt Nappali ház folyóirat i?1szeretkezési?1-különszáma ezzel a verssel kezdődik: elképzelt és valós szeretkezések keverednek három tételben. Az elfojtott, a ki nem mondható érzelmek kavarodása, a pattanásig feszült idegek: így jellemezhetnénk leginkább Tóth Krisztina költészetét is. Legkedveltebb versépítő eleme a paradoxon, a szavakkal való játék, de célja nem önmagában a játék, a jó értelmű i?1szórakoztatási?1: a levonható tanulság mindig komor, mélyebb összefüggéseket sejtet. A kötetzáró és egyben címadó írás pedig egy József Attila-vers, a Születésnapomra remek parafrázisa: i?1Harminckettő hogy telhetett? / Hogy múltak el napok, hetek? / Letelt, / s hitelt // nemigen ad már a jelen.i?1 A szerzőről: Tóth Krisztina a kilencvenes években induló költőgeneráció egyik legjelentékenyebb tagja; viszonylag kevés számú publikációja ellenére jelenléte állandó az irodalmi életben.