MÉDIA ÉS ERŐSZAK

Amióta az ember túljutott azon a beállítódáson, amely szerint az erőszak alkalmazása az erősebb, a hatalmasabb istenadta joga, az erőszak elszenvedése pedig az alávetettek, a gyöngék, szegények, peremre szorítottak, kizsákmányoltak számára bűneikért járó istenverése, azóta számos gondolati képződménnyel próbálta az ember megokolni az erőszak jelenlétét a társadalomban, azonban a mai napig nem támaszkodhatunk egységes erőszak-értelmezésre. A médiaerőszak napjaink igen sokat emlegetett, ám meglehetősen bizonytalan kontúrú problémája. Ugyanis magában foglalja a tudósítások, riportok, katasztrófák, háborúk és más borzalmak látványait, emellett a rendőrségi híreket, a napi adás jelentős részét kitevő úgynevezett fiction kategóriákat, a bűnügyi és horrorfilmeket is. A mindennapi újságolvasó, tévénéző állampolgár az erőszakkal általában a társadalmi problémák szenzációkeltő tálalása keretében, a rendre fel-felröppenő morális pánikok közepette találkozik. A parlamenti demokrácia, a versengő piacgazdaságra történő áttéréssel egyre szélesebb rétegek élik meg a relatív depriváció érzését, és ez fogékonnyá teszi őket a társadalmi viszonyok közkeletű képekkel való leegyszerűsítő magyarázatára. A kereskedelmi tömegmédia profit iránti törekvésében a nézettség fenntartásáért, a problémák lehető legnépszerűbb, ezért szenzációkeltő és megszemélyesített tárgyalásában érdekelt. Ami nem számít széles körű érdeklődésre, nem alkalmas a szenzációra, a figyelemfelkeltésre, az jobbára kimarad a kiterjedt társadalmi diskurzusból. Következésképpen egy ideje többnyire a deviáns viselkedéshez kapcsolódó hírek, adások a legnépszerűbbek, mivel ezek könnyen megszemélyesíthetők, könnyen lefordíthatók a társadalmi problémák anyanyelvére, a népszerű morál falvédőszövegére. Ily módon hamar elérik a megijeszthető polgár reakciószintjét.