NEM EZT TALÁLTAM

Volt egy kínai barátom, Solymosi Péter, aki egy az egyben hasonlított minden kínaira. Solymosi Péter kínai nem beszélt kínaiul, de volt neki egy bátyja, Helmut, aki Bonnban élt, egyetlen kínaira sem hasonlított, a nyelvet jól beszélte, magyarul nem tudott. Solymosi Péter kínai Polski Fiatját a nyolcvanas évek legelején félreállították a magyar-román határ román oldalán, és azt mondták neki hibátlan román nyelven: - Zurück! Zurück! Mire megszólalt a Solymosi Péter kínai mellett ülő Helmut és akcentus nélküli kínaisággal mondta és mutogatta: - Uraim! Nem lehet, hogy én vagyok az Önök embere? - Tolmács tudsz? - kérdezte a határőr magyarul és egy japán turistákat szállító mikrobuszra mutatott. - Egy Helmut a helyzet magaslatán - mondta Somogyi Péter kínai hibátlan magyarsággal, és a két testvér már ugrott is hogy ott segítsen, ahol lehet. Írom ezt a könyvet, azokról, akik az utamba kerültek, és Tajtiról, aki az utamban áll. A keret nincs kitöltve, majd töltögetem ugyanazokkal az arcokkal, és újabb történetekkel. Illeszkedő szövegek születnek. Ha nem, akkor az a dolgom, hogy illesszem őket. Előbb vagy utóbb.