SZERELMEM

Amikor a kerítés mellett kibújt a csalán, a rétre sárga csillagokat rakott a gólyahír, és a kislibák először néztek fel a tavaszi égre: kitártam karjaimat, és a szívembe édes mézével, repülő szárnyával, titkos szomorúságával beköltözött a szerelem. Eleinte nem volt neve ennek a szerelemnek. Álmodozó messzeség volt, távoli vágy, ismeretlen reszketés csupán valami után, ami tiszta és szép, elérhetetlen és új, megfoghatatlan és tovatűnő, mint maga a tavasz... A szerelem megterem erdőn-mezőn, a legszegényebb falusi kalyibában éppúgy, mint a legmódosabb gazda ragyogó portáján. Fekete István érzékeny és értő pillantása jártában-keltében különös emberi sorsokat látott meg; a kötet huszonegy novellájában az örök, nagy érzelem tüzében égő életeket örökített meg.