AZ ÉHSÉG ÜNNEPEI

Párizs, a harmincas évek második fele. Az előkelő Cotentin utca egyik nagypolgári lakásában él a bájos fiatal lány, Ethel Brun,szüleivel, jóképű, sármos, de könnyelmű apjával és szépséges, ám kissé hisztérikus anyjával, akit állandó féltékenység gyötör, mert életükbe beférkőzik az egykori szerető, a csodás hangú énekesnő. Ethel szenved ebben a hazugságokra épülő látszatvilágban. Aztán egy napon a Brun család elveszti minden vagyonát, kitör a háború, és nekik menekülniük kell a megszállt Párizsból. Ethel veszi kézbe a család sorsának irányítását. Nizzába mennek, és ebben az „operettvárosban”, majd a németek bevonulása után a hegyekben vészelik át a háborús éveket – bujkálva, éhezve, fázva. A háború után ide jön el Ethelért kamaszkori szerelme, hogy feleségül kérje, és mindent maguk mögött hagyva új életet kezdjenek a tengerentúlon. A Nobel-díjas francia író ebben a könyvében édesanyjának állít emléket, miközben feltámaszt egy letűnt kort. Lenyűgöző érzékletességgel eleveníti fel az Indiai-óceán szigeteinek legendákkal, babonákkal teli világát és a háború előtti Párizs alakjait, hangulatát. Finom humorral színezett megindító történetéből kiemelkedik Ethelnek, ennek a fiatal lánynak az alakja, „akiből – bár nem akarta – húszévesen hősnő lett”.