János vitéz (6. kiadás)

1844. november végét mutatja a naptár. Petőfi Sándor házigazdájának, Vahot Imrének feltűnik, hogy lakója "estvénkint honn maradt, s jól befűtötte kis szobáját, rá-rágyújtott hosszú szárú pipájára, s olykor egyet kortyintva a hevítő piros borból, nyugtalanul járt fel s alá, mint egy oroszlán a szűk kalitkában."
Hat nap és hat éjszaka kellett ahhoz, hogy a huszonegy éves fiatalember, "maga is csodagyerek még", ahogy Kosztolányi Dezső nevezi, megírja a magyar költészet egyik remekét, amelyet a világ irodalma is a nagy művek között tart számon, s itthon is szinte mindenki sajátjának tekint. Egyika az első hallott meséknek, egyike az első olvasmányoknak, hiszen mire olvasni tud a gyerek, minden szavát ismeri, s egyike az első színházi, operai élményeknek is. Így van ez hosszú évtizedek óta, s remélhetőleg így lesz még sokáig.