MAGYARORSZÁG, ÉN IS SZERETLEK!

Kötetem versei Magyarországról, a szülőföldemről mesélnek, mindenről, amit itt fedeztem föl. Itt nőttem föl, itt lettem emberré, minden ideköt. Őseim a temetőben, családom, barátaim köröttem, őrzöm és ápolom az anyanyelvem. Az örökös időzavarral küzdő dologtalanok munkakedvével alkotok, azt remélem, közös örömünkre. (A Szerző) Bandó versei játszanak és játszani tanítanak: magukba építették a magyar vershagyományt, a népdalok édes bánatát, a népmesék szellemességét, a Weöres-meghonosította csavaros-vicces ritmusokat, Tamkó Sirató Károly országjáró-helynévsoroló verseinek tréfáit, Petőfi tündérien könnyed mélabúját, és persze a mai gyerekköltészet bakugrásokra és mókázásra kész rímelésének rímtűzijátékait, miközben a költőjük nem feledkezik meg a közönségéről sem: odahajol a gyerekekhez, átmelegszik a hangja és simogat a tenyere. (Szabó T. Anna) Mintha tényleg ladikba szállnánk, mint az egyik legszebb versben a főhős, s nagyhullámú tengeren ringanánk, vagy gyorsfolyású folyóban bucskáznánk át a víznyelveken. S persze hátulról szél kap a szövegekbe, hisz ott van a népdal, a mondókák, nyelvtörők világa, s a klasszikus magyar vers mesterei Weöres vagy Petőfi. Olyan ez a könyv, amilyennek egy szülőbarát gyerekkönyvnek lennie kell. Tele jó érzelmekkel, jó szeretésekkel, tele ritmussal, dallammal, tele tudással arról a világról, ami körbevesz, tele fénnyel, tájjal, mindenféle élőlénnyel, tele ne tolakodó jó tanáccsal és tanítással, tele azzal a gazdagsággal, ami a gyerekeknek kell, ami miatt minden anya, minden apa majd szívesen olvassa el, vagy inkább fel, az esti meseidőben, vagy bármikor, amikor kell. (Háy János)