A RÁTÓTI LEGÉNYANYA

A magyar folklórból sokak által ismert népmesetípus, a rátótiáda, az anekdotikus elbeszélésmódba ágyazott képtelen történetek laza szálakkal összefűzött sora, melyet a vérbő humor, poénok, gegek, szójátékok és helyzetkomikumra épülő, a szó legszorosabb értelmében röhögtető tréfák özöne fűszerez. Regényében A rátóti legényanyában ezt a hagyományt eleveníti föl Schwajda György. Miként a cím is elárulja, a cselekmény egy rátótiasan képtelen alapötletből bontakozik ki: egy megesett ifjú, a falu aprajának-nagyjának egy emberként való tiltakozása ellenére sem hajlandó elvetetni magzatát, sőt az elképedt, dühös és szégyenkező rátótiak szemébe vágja, tegyenek bármit, ő minden körülmények között világára hozza gyermekét. Ekkora szégyent azonban az önérzetes, példamutatóan lokálpatrióta faluközönség nem tud elviselni, s bölcs elöljáróik - a tanácselnök, a párttitkár, a plébános és a nagyeszű iskolaigazgató - vezetésével lázas tevékenységbe kezd, hogy elűzze a világ közepe, Rátót föké tornyosuló vészt...