ERDÉLY TERMÉSZETI KINCSEI

A gazdagság itt Erdélyben a svájci szépségű smaragdzöld tájban, hihetetlenül gazdag növény és állatvilágban van, amely szinte érintetlenül megőrződött napjainkra. A jövő ígérete pedig ezen a tájon az a romlatlan lelkületű, éles eszű, mindenhol boldogulni tudó székelység, amely itthon, a szülőföldjén keresi sorsa jobbrafordulását és egyetértésben, békében szeretne élni Erdély minden lakójával. Mészáros László Kányádi Sándor egyik legszebb verse, a Vannak vidékek... vezeti be az erdélyi hegyvidékek és lapályok nemzeti parkjait, védett növényeit és állatait, a szirti sast, a nyestet, a hiúzt, a farkast, a medvét, a gímszarvast, a nagy apollólepkét, a fantasztikus formájú sziklákat, barlangokat bemutató kötetet. A szokatlan, fekvő formátum a fotográfia hőskorát idéző panoráma-felvételekhez alkalmazkodik. Az ember jelenlétére csak egy-egy hegyi legelő, középkori egyszerűségű templom, kőből faragott kereszt, kanyargós ösvény, magasból fényképezett, piciny házcsoport utal csupa olyan eleme a tájnak, amely nem zavarja meg a Retyezát, a Királykő, a Bucsecs, a Bihari Karszt, a Csíki-, a Radnai- és a Fogarasi-havasok, a Hargita, a Torockói-hegység, a Tordai-hasadék, a Szent Anna-tó, a Mezőség vagy Kalotaszeg ősi nyugalmát, költői harmóniáját. A könyv, amely maga is olyan, akár egy képi költemény, a mai magyarok számára többnyire csak a Jókai-regényekből ismert, legalább annyira veszélyeztetett, mint amennyire védett világot fedezi fel.