SZONETTEK ORFEUSZHOZ

A világirodalom máig egyik legnagyobb költője, Rainer Maria Rilke (1875–1926) 1919-ben költözött Svájcba, ahol Muzot egy régi lakótornyában alkotta meg kései életművét. Szigorú mámorban, olykor szinte a vers kereteit szétfeszítve keres nyelvi formát ahhoz, hogy a lét titkának egyenértékű költői megfelelőjét megteremtse. Lappangó kérdések egész hálója szövi át a verseket: Milyen az ember? Miben áll a szenvedés? Miféle szerepet játszanak életünkben a holtak? Csillapíthatja-e fájdalmainkat a művészet? Miért akarjuk inkább a vásári zajt, mint a csöndet? Milyen az igazi művészet? Könnyíthet-e kínjainkon, ha minden viszontagság ellenére eltökélten magasztaljuk a nehéz földi létezést? Csak önmagunkat szajkózzuk-e bölcsőtől a koporsóig, vagy be tudjuk teljesíteni a világegyetem törvényeit is? Tudunk-e emberhez illő értelmet adni a modern gépi civilizációnak? Meghalljuk-e a Föld önmagával és az éggel folytatott párbeszédét? Létezik-e idő, vagy lehetséges az időtlen, orfikus békesség? Ezek Rilke kérdései. Olvasás közben mindig arra gondolhatunk, hogy a bonyolult sorok közt saját életünk érdekeiről tűnődik itt a nagy költészet. (Báthori Csaba)