MESTERSÉGEM A HALÁL

Robert Merle 1955-ben megjelent második regényét kivételes dokumentumok ihlették: hozzáférhetett Rudolf Hössnek, az auschwitzi haláltábor parancsnokának emlékezéséhez, melyet Höss röviddel azelőtt vetett papírra, hogy háborús bűnösként kivégezték volna. Az író, aki átélte Franciaország lerohanását, a hadifogságot, a németországi kényszermunkát, beleéli magát az ellentétes szerepbe: tapasztalatot és fantáziát ötvözve alkotja meg élet és halál rettegett urának lelkivilágát, életútját - hogyan dresszírozták precíz, szenvtelen bürokratává, parancsteljesítővé, szemmé a láncban. Mert ez a rém voltaképpen kislelkű hivatalnok, tucatember. A nácizmus mindmáig sötét rejtélyét, azt, hogy a minden képzeletet meghaladó irtózat napi rutinná válhatott, Robert Merle az elsők között kezdte boncolni, és a gonosz banalitását nála közvetlenebbül, érzékletesebben azóta sem igen ábrázolták. Nemzedékek nagy olvasmányélménye ez a könyv, hosszú pályája végén maga Merle is főművének vallotta.