ÚTKÖZBEN

Ma ismét egy hölgy tárja fel előttem a problémáit, teszi elém a lelkét. A forgatókönyv a szokásos: nem ért meg a férjem, nem bírok a gyerekeimmel, a munkám egy katasztrófa, értéktelennek érzem magam. A kérdése az, hogy mit csináljon, hogy a férje megváltozzon és végre elismerje őt, mit tegyen, hogy a gyerekei megváltozzanak és kezelhetőbbek legyenek, hogy a főnöke megváltozzon és a munkahelyén kevesebb méltánytalanság érje? A segítséget tőlem várja. Én most is, mint mindig, azt mondom: változz meg TE! Persze elsőre nem érti, hogy mit akarok. De hát - mondja - minden rendben lenne, ha a férjem, ha a gyerekeim, ha a főnököm... - és itt azért már elakad a szava - megváltozna - fejezi be bizonytalanul. Hajnalban arra ébredek, hogy erről a témáról írnom kell. Nem bírok tovább maradni az ágyban. Felkelek, bekapcsolom a számítógépet, és reggelre leírom ennek a könyvnek a vázlatát. Fáradtan, de örömmel olvasom végig. Ez megvan! Már csak ki kell dolgozni. Ennek az eredményét tartod a kezedben! Kellemes időtöltést kívánok.