PAUL G. HALPERN
OTRANTÓI ÜTKÖZET
A hadtörténelem, azon belül a tengeri háborúk iránt fogékonyak számára ez a könyv különösen jelentős. Egyrészt, mert akinek a tengeri csatájáról szól, magyar tengerésztiszt, Horthy Miklós sorhajókapitány. Másrészt ez a mű tanúsítja, hogy az utóbbi évtizedek magyar hadtörténeti munkáiban megjelent írások szerzői, történészek és publicisták haditengerészeti kérdésekben tökéletes tájékozatlanságról tesznek tanúbizonyságot. A világszerte ismert angol-amerikai történész szerző, Paul G. Halpern kiemeli, hogy az I. világháborúban a Földközi-tenger körzetében az otrantói csata volt a szembenálló hadihajók által vívott legnagyobb ütközet. Hangsúlyozza, hogy ez a tengeri összecsapás bátran nevezhető a Földközi-tenger Skagerrakjának, amennyiben mindkét csatában egy gyengébb flotta intézett rohamot egy erősebb ellen, amelyben a gyengébb flottának sikerült elmenekülnie, miután jóval nagyobb kárt okozott az ellenfelének, mint amennyit maga elszenvedett. Hiszen elsüllyesztettek két rombolót, egy szállítóhajót és tizennégy zárvédő felfegyverzett gőzöst (driftert), miközben ők maguk egyetlen hajót sem veszítettek. Otrantó azonban összetettségében meghaladta Skagerrakot (Jütlandot): ugyanis mindkét fél oldalán valóságos szerepet játszottak a repülőgépek és a tengeralattjárók, míg ezek a brit-német összecsapásban nem jelentek meg a csatatéren. Az otrantói csata mindezen felül multinacionális jellegű összecsapás volt, mivel az egyik oldalon az osztrák–magyar, míg a másikon a brit, az olasz és a francia flottaerők harcoltak. külön érdekessége, hogy egy olasz tengernagy brit hadihajóról irányította a hadműveleteket. A szerző végezetül hangsúlyozza, hogy az osztrák–magyar hajóhad a világháborúban olyan nagy tengeri hatalmakkal került szembe, mint Olaszország, Nagy-Britannia, Franciaország, az egyesült Államok, valamint Japán, és végig kitűnően megállta a helyét, ura maradt az Adriának. Paul G. Halpern a Floridai Állami Egyetem (Florida State University) történész professzora a szerzője Az I. világháború haditengerészeti története, (A Naval History of World War I), A tengeri háború a Földközi-tengeren, 1914–1918., (The Naval War in the Mediterranean, 1914–1918), A földközi-tengeri haditengerészeti helyzet, 1908–1914., (The Mediterranean Naval Situation, 1908–1914) és az Anton Haus: az osztrák–magyar vezértengernagy, (Anton Haus: Österreich–Ungarns Großadmiral) című műveknek. Szolgált a naval records Society tanácsában (Nagy-Britannia), és a royal Historical Society tagja.
A hadtörténelem, azon belül a tengeri háborúk iránt fogékonyak számára ez a könyv különösen jelentős. Egyrészt, mert akinek a tengeri csatájáról szól, magyar tengerésztiszt, Horthy Miklós sorhajókapitány. Másrészt ez a mű tanúsítja, hogy az utóbbi évtizedek magyar hadtörténeti munkáiban megjelent írások szerzői, történészek és publicisták haditengerészeti kérdésekben tökéletes tájékozatlanságról tesznek tanúbizonyságot. A világszerte ismert angol-amerikai történész szerző, Paul G. Halpern kiemeli, hogy az I. világháborúban a Földközi-tenger körzetében az otrantói csata volt a szembenálló hadihajók által vívott legnagyobb ütközet. Hangsúlyozza, hogy ez a tengeri összecsapás bátran nevezhető a Földközi-tenger Skagerrakjának, amennyiben mindkét csatában egy gyengébb flotta intézett rohamot egy erősebb ellen, amelyben a gyengébb flottának sikerült elmenekülnie, miután jóval nagyobb kárt okozott az ellenfelének, mint amennyit maga elszenvedett. Hiszen elsüllyesztettek két rombolót, egy szállítóhajót és tizennégy zárvédő felfegyverzett gőzöst (driftert), miközben ők maguk egyetlen hajót sem veszítettek. Otrantó azonban összetettségében meghaladta Skagerrakot (Jütlandot): ugyanis mindkét fél oldalán valóságos szerepet játszottak a repülőgépek és a tengeralattjárók, míg ezek a brit-német összecsapásban nem jelentek meg a csatatéren. Az otrantói csata mindezen felül multinacionális jellegű összecsapás volt, mivel az egyik oldalon az osztrák–magyar, míg a másikon a brit, az olasz és a francia flottaerők harcoltak. külön érdekessége, hogy egy olasz tengernagy brit hadihajóról irányította a hadműveleteket. A szerző végezetül hangsúlyozza, hogy az osztrák–magyar hajóhad a világháborúban olyan nagy tengeri hatalmakkal került szembe, mint Olaszország, Nagy-Britannia, Franciaország, az egyesült Államok, valamint Japán, és végig kitűnően megállta a helyét, ura maradt az Adriának. Paul G. Halpern a Floridai Állami Egyetem (Florida State University) történész professzora a szerzője Az I. világháború haditengerészeti története, (A Naval History of World War I), A tengeri háború a Földközi-tengeren, 1914–1918., (The Naval War in the Mediterranean, 1914–1918), A földközi-tengeri haditengerészeti helyzet, 1908–1914., (The Mediterranean Naval Situation, 1908–1914) és az Anton Haus: az osztrák–magyar vezértengernagy, (Anton Haus: Österreich–Ungarns Großadmiral) című műveknek. Szolgált a naval records Society tanácsában (Nagy-Britannia), és a royal Historical Society tagja.
Nyelv | magyar |
Kiadó | LAURUS KIADÓ |
Megjelenés éve | 2009 |
Oldalak száma | 240 |
Kötés típusa | karton /keménytábla |
Súly (g) | 445 g |
Méretek (Sz-M-H) | 170-240-15 |
EAN | 9789638758538 |
Szállítási idő | Nem elérhető |