Egészségföldrajz

Mind az orvosi, mind a geográfiai szakirodalomban egyre gyakrabban bukkan fel az egészségföldrajz kifejezés. Ez az orvosföldrajzi hagyományokra épülő, de szemléletében megújult tudományterület az 1990-es évek második felétől bontogatja szárnyait. Ekkortájt orvosok, epidemiológusok, statisztikusok, egészségügyi közgazdászok és egészségszociológusok kezdtek különféle egészségügyi folyamatokról térképeket készíteni és azokat értelmezni, ugyanakkor számos geográfus bővítette ki a tér komplex szemléletét egészségügyi folyamatokkal. Így az elmúlt körülbelül másfél évtizedben a felsorolt tudományokban és tudományágakban számtalan kutatás és publikáció született az egészégi állapot és az egészségügyi ellátás földrajzával kapcsolatban, sőt e tudományterületek „egymásra találásának” is tanúi lehetünk. Megítélésünk szerint az említett tudományágak „egy asztalhoz ülésének” egyik fontos mérföldköve ez a kötet, hiszen szerzőinek körülbelül fele orvos, fele geográfus, azonban írásaikban közös, hogy az egészség és a földrajz metszéspontjába eső kérdésekre keresik a választ. Az egészségföldrajz témakörében tehát már számos szakcikk, továbbá egy könyv és több könyvfejezet is született már ebben a szemléletben. Ezek azonban egy valamiben eltértek ettől a kötettől: többnyire a földrajztudomány művelőihez szóltak. Ebből adódóan – kihasználva az egészségföldrajz interdiszciplinaritását – mi egyaránt meg kívánjuk szólítani a szociológusokat, történészeket, egészségpolitikusokat, döntéshozókat, döntés-előkészítőket, és nem utolsó sorban azokat az egyetemi hallgatókat, akik az orvoslásra készülnek, vagy a geográfusok lesznek. A Szerkesztők