MURPHY TÖRVÉNYKÖNYVE AMATŐR TENISZEZŐKNEK /A PÁROS PEREMÉN

Minden közösség bír különféle zsargonnal, ismer és használ mindenféle fűzgéket, dumákat, szövegeket, oltásokat, zrikálásokat, és ahhoz, hogy mindezeket megismerjük, és javarészt meg is értsük, elég körültekinteni egy-egy ilyen csoport territóriumában, figyelni és hallgatózni. Efféle világ, ilyen közösség az amatőr teniszezők területe: a teniszpályák környéke. Nap, mint nap ugyanazok a személyek, ugyanazok a korosodó, de gyermekkorból megmaradt, szenvedélyes játékkedvüket óvó, őrizgető teniszezők mérik össze tudásukat. Összejárnak, élvezik a játékot, ismerik egymás erényeit és hibáit, és amint lehetőség kínálkozik, lecsapnak és sokadszorra is kimondják a szokásos szövegeket, dumákat, fűzgéket, poénokat. Amatőrök, írtam, mondom, de mégsem azok, akkor sem, ha nem profik. A maguk közegében jó teniszezőknek számítanak, legtöbbjüket kitűnő játékosokként ismerik, így hát természetes, hogy esetenként szenzációs adogatásokkal, leütésekkel, elütésekkel, rövidítésekkel és nyesésekkel kápráztatják el egymást, néhanap a családtagokból vagy barátokból összeverődő alkalmi közönséget. Természetesen bőséggel rontanak el ütéseket, hagynak ki abszolút ziccereket, ütnek kettős hibákat, és már zúdul is a nyakukba az ilyenkor magukat profiként mutogató partberek és ellenfelek szövegei. Minderre tekinthetünk Murphy szemüvegén keresztül is, ami egyáltalán elromolhat, el is romlik, azaz az amatőr teniszezőben mindig benne van egy káprázatosan kivitelezett ütés, és egy egyszerűnek tűnő ütés érthetetlen elrontása. (részlet az Előszóból)