A SZŐKE NŐ KALANDJAI ETIÓPIÁBAN

Az általánosan elfogadott sztereotípiák alapján Etiópiáról, erről az Afrika szarvánál fekvő országról mindenkinek az aszályok és az ezt követő éhínségek, az anyjuk karjában haldokló, csontvázzá fogyott, felpüffedt hasú gyerekek, az élelmiszersegélyek, végeérhetetlen háborúk, a nemrég bekövetkezett, magyar utazókat is érintő tragikus események és az jut eszébe, hogy ez a világ egyik legszegényebb országa. Az utolsó dolog, amit valaki el tud képzelni az az, hogy évi kevés szabadságát itt töltse el. A vállalkozó kedvű utazót azonban nagy meglepetés fogadja. Etiópia a nagyvilág számára hírekből nem ismert arcát mutatja, mint az egyik legősibb keresztény közösség hazája, amelyet Salamon és Sába királynőjének legendája, a freskókkal díszített sziklatemplomok és tyúkólnak is alig jó kincstáraiban tárolt több száz éves kódexek csodái öveznek. Barátságos, mosolygós népei között utazva az ember egy valódi időutazás részese, különösen az ország déli részén, ahol az erre nyitott érdeklődő Afrika lassan eltűnő világába, férfivá avatási szertartásaiba, mindennapi kemény, küzdelmes életébe kaphat betekintést az Omo-folyó völgyében élő természeti népekkel való találkozáskor, amelyek még ma is szinte érintetlen módon folytatják több százezer évvel ezelőtti életmódjukat.