ÁTKOZOM AZ IDŐ FOLYAMÁT

A regény 1989-ben játszódik, mikor Európa-szerte recseg-ropog a kommunizmus felépítménye és megkérdőjeleződik hajdan örökérvényűnek hitt eszmerendszere. Arvid Jansen 37 éves - épp házassága felbomlásának közepén találjuk. Ugyanekkor édesanyja halálos beteg - rákkal diagnosztizálták. A műben Arvid küzdelmét követhetjük nyomon, aki nem ura a saját életében történő változásoknak. Mindeközben természetesen megelevenedik múltja: a gyermekkor, a szerelem, az útkeresés, a pályaválasztás kérdései s a kommunista eszmékbe vetett ifjúkori hite. Arvid követi beteg anyját Dániába, aki a szülőföldjén, a családi nyaralóban remél megnyugvást lelni és megbékélni betegségével. Az utazás érthetetlen érzelmeket és viselkedést vált ki Arvidból: a kompon megüt egy férfit, akiről azt hiszi, fenyegeti őt, miközben az csak gyermekkori barátjaként üdvözölni akarta; csak hogy édesanyja kedvébe járjon, mindenáron ki akar vágni egy fát, amire valaha az anyja panaszkodott, hogy elveszi a kilátást a nyaralójuk elől. Arvid valósággal csüng az anyján, miközben az láthatóan egyedüllétre vágyna. Arvin meg van róla győződve, hogy csalódást okozott édesanyjának, többek között házassága kudarcával… Elkerülhetetlen, hogy Arvid elmerüljön gyermekkorának, ifjúságának történéseiben, s megpróbálja megtalálni az anyja és ő közte lévő törés forrását: fel kell eleveníteni azt az időt, amikor a kamasz fiú elszántan visszautasította az anyja által neki szánt értelmiségi jövőt, ehelyett elmerült a kommunista ideológiában, és gyári munkásnak állt - anyja pedig válaszként megtagadta tőle a szeretetét. Petterson regényének címe Mao egyik verséből származik, s a főhős kommunista múltjának napjaira utal. Az Átkozom az idő folyamát őszinte, szívszorító, fájdalmas, olykor humoros portré egy bonyolult, sok sérelemmel terhelt anya-fiú viszonyról, Petterson mesterien precíz és gyönyörű prózájában elmesélve.