EGY ESZME INDUL - REMÉNYIK SÁNDOR ARCKÉPÉHEZ

Reményik Sándornak, az erdélyi magyar irodalom valamikor talán legnépszerűbb költőjének, 1944 után csak 2006-ban jelenhettek meg összegyűjtött versei. Munkásságát a gyanakvás és a félreértés évtizedeken keresztül száműzte az irodalmi nyilvánosság határain túlra. Az ellenséges indulatok és tiltások ellenére költészete, a szellemi és lelki élet rejtettebb csatornáin keresztül, továbbra is kifejtette hatását. A tiltás árnyékában Reményik életműve csendben várta azt a pillanatot, amikor a magyar irodalomtörténet-írás érdemben foglalkozik vele, rávilágít értékeire is, és a könyvkiadás sem zárkózik el teljes mértékben eszmei és költői értékei elől. Ez a pillanat már évtizedekkel korábban elérkezett: Cszine Mihály és Imre László tanulmányait követően 1981-től kezdődően jelentek meg újólag versei. A költő munkásságának bemutatását és népszerűségét szolgálják az elmúlt évek változó helyszíneken megrendezett tudományos konferenciái is. Pomogáts Béla tanulmánykötete egy átfogó Reményik-képet kínál az olvasó számára, költészetének korszakaival, eszméivel és természetével foglalkozó tanulmányaiban. Bízva abban, hogy Reményik Sándor méltó helyet kap abban a lelki köztársaságban, amelyet magyar irodalomnak nevezünk.