A VÉZNAUJJÚ MAKI MEG ÉN

Az ágakon közeledett felém a homályban, átható tekintetű kerek szeme izzott, kanálforma füle, akár a radarernyő, ide-oda járt, mindegyik külön-külön, a maga akaratából, fehér bajsza rezgett-mozgott, akár a szenzor, fekete mancsa, vézna, hegyes ujjaival - a harmadik fantasztikusan hosszú volt - kényesen kocogtatta előrehaladtában az ágakat, mintha csak zongorista játszana egy különlegesen bonyolult Chopin-etűdöt. Így írja le Gerald Durrell megismerkedését a véznaujjú maki-val, a madagaszkári őserdő mélyén rejtőzködő legendás áje-ájé-val. Ez a nagy fülű, bánatos szemű, hosszú ujjú állatka ma már csak kis kolóniákban él. Gerald Durrell - ezúttal is - azzal a szándékkal indult expedícióra, hogy Madagaszkáron találjon és összefogjon néhány pár áje-ájét, majd Jersey szigeti híres állatkertjében tenyészkolóniát létesítsen, s ezáltal ezt az állatot is megmentse a kipusztulástól. Durrell könyve élvezetes olvasmánya a laikus olvasónak is; Gerry angyali humorral írja le a madagaszkári zomá-t, az óriási piacot csakúgy, mint a bennszülöttek mulatságait, mindennapi életüket, különös ételeiket és mágiájukat - és persze mindenekfelett az állatvilágot. Nemcsak a sztár, a véznaujjú maki szerepel a könyvben, hanem az ugyancsak antropomorf tulajdonságokat felmutató más, őshonos élőlények - teknősök, ugrópatkányok és egyéb állatfajták -, no meg persze az expedíció bel- és kültagjai, különféle nemzetek fiai csakúgy, mint a szeretettel megrajzolt bennszülöttek, akik oly sokat segítenek Gerrynek, feleségének, Lee-nek, meg az egész expedíciónak. A kötetet a szerzőnek és - emberi-állati - társainak színes fényképei díszítik.