LÁJFSZTORI 2.

Amikor 2005-ben megjelent a Lájfsztori, még nem tudtam, hogy lesz folytatása. Emlékszem, óriási megkönnyebbülést éreztem, amiért túl vagyok az életemnek ezen a szakaszán - elvégre egy szakítás, egy válás nem fáklyásmenet -, ugyanakkor azt gondoltam, hogy már mindent elmondtam a témában, ami mások számára érdekes lehet. Aztán egyszer csak elindult valami. Elsőként, kellemes meglepetésként, egy szerény 2. helyezés az ELLE magazin által havonta megrendezett irodalmi pályázaton, majd annak felfedezése, hogy egyre-másra jelennek meg idézetek a Lájfsztoriból különböző blogokon, ami mind azt igazolta vissza, hogy működik a trükk - ez a könyv igazából nem is rólam szól, hanem arról, aki olvassa. Ám, miközben ezeknek a sikereknek örültem, egy nap azon kaptam magam, hogy már megint egy helyben járok, megtört bennem a lendület, ami a túlélésem korábbi záloga volt. Megijedtem. Lehet, hogy még nincs vége? Lehet, hogy a Lájfsztori csak a felismeréseim első felét tartalmazza? Lehet, hogy egy adott életesemény teljes valósága egy sokkal szélesebb körű kontextus mélyén lapul? Ekkor kezdtem el újra írni. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de arra azért nem gondoltam, hogy hét évembe fog telni, mire megtalálom a válaszokat a miértekre. Legalábbis egy részükre... (a Szerző)