Hej koszorú, koszorú

Zelk Zoltánné Sinka Erzsébet írja bevezetőjében:
"Körülvettek engem kicsiny gyermekségem kezdeteitől ezek a mondókák, játékhoz illő rímesek és csak pár szavas csúfolók. Köztük kezdtem lépegetni, beszélni is ezekkel tanultam. Természetes környezetem kedves, de mindennapos részeihez tartoztak. Kár lenne elvesztegetni őket, hiszen valami visszahozhatatlan értéket őriznek. Nemzedékektől kaptam, most adom én is tovább."