Embervadászat utasításra /Jogállamiságunk igazi arca 2006-2008.

Hagyd! Mi közöd az egészhez? A kétkedés, a lemondás hangjai. Így próbáltak óvni - különböző okokból -, amikor szóba kerül, hogy min dolgozom. Mert elhatároztam, hogy könyvet írok mindarról, ami 2006. szeptember 17. után Magyarországon, Budapesten, az éj leple alatt történt. Mindarról, amit el akartak fedni előlünk. Azoknak a vétlen fiataloknak a sorsáról, akiket a város különböző pontjain a rendőrség összefogdosott. A gyalázatról, a jogtalanságokról, ami ekkor és ezt követően zajlott. A szenvedésről, amit nekik és szeretteiknek el kellett viselniük. A megmentésükért folytaott küzdelem felért a legizgalmasabb filmmel. Igaz ugyan, hogy a forgatókönyvet nem mi írtuk, mi csak igyekeztünk megváltoztatni a hatalom által kigondolt véget. Hogy őszinte legyek, nem volt szándékomban, hogy hónapjaim számomra ismeretlenek életének életével fonódjanak össze. Nincs szereplési mániám, nem képzelem magam hősnek, s unom már az állandó hadakozást. Nő vagyok, feleség, anya, szándékaim szerint jóindulatú lény. Akinek hosszú ideje foglalkozása az újságírás. És még nem felejtette el, hogy miben hitt annak idején. Ezért nem tudtam ez elől a feladat elől kitérni.