KOLÓ ÁRNYÉKÁBAN

Bocs, ha zavarlak, de talán most érkezett el az idő, hogy megoszthassam Veled érzéseim. Kicsit már leülepedett Koló távozása bennem, és úgy érzem, a megbékélés ideje jött el. Mi, Saci barátommal évek óta azért csináltuk a kenuzást, a sírig tartó megfertőzés mellett, mert Kolóval, Veletek evezhettünk egy futamban. Ezeket a pillanatokat örökké meséljük majd gyerekeinknek, és ezek voltak azok a pillanatok, melyeket köszönök Istennek, bárhogy hívják is. Mi ezekből éltünk évről évre. Ha láttam Kolót egyesben vagy Titeket Párosban csak ez a szó jutott eszembe: HARMÓNIA. Egy éve beszélgettünk egyik klubtársammal, és feldobtam, milyen szerencsések vagyunk, hogy magyarként, kenusként, balosként akár evezhetünk is egyszer a világ legjobb kenusával. És persze elhatároztuk, hogy ezt egyszer meg kell csinálni. Sajnos, az élet másként döntött. Régen azt hittem, mindegy kivel megy párost Koló, hiszen Ő mindig nyer. Még az Indián-féle párosról is ezt gondoltam, hisz Ő Koló, aki nyerni született. De látva a Ti Párosotokat, az évek alatt egyre jobb pályákat, kezdtem elhinni, hogy Ő is ember. Neki is meg kell dolgoznia ezekért a fantasztikus sikerekért, sőt. Koló halála után lévő légüres térben történt, hetekig tartó tanácstalanságomról nem írok semmit, hisz mi ez ahhoz, amit Te voltál kényszerű átélni. De a döntőről írnom kell. Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm. Egyedül, otthon volt szerencsém megélni azokat a pillanatokat. Felkonf: Kolonics György száma következik. Ki bírná ezt könnyek nélkül. 750-től ordítottam, egyre hangosabban és hangosabban. A célba érkezésetekkel felszakadt bennem minden, és csak sírtam a boldogságtól. Fiam születése óta nem éreztem azt a borzongató meghatottságot és gyengeséget egyszerre. Zokogtam. Nagyon jól esett. Amit Te és Tamás csináltatok az olimpián, az számomra, számunkra mindennél többet ért. Köszönöm, hogy segítesz mindannyiunknak, kik szerettük Kolót, így elbúcsúzni. Így elengedni. Köszönöm. Pálca, született: Czigány Viktor 2008. november 15.