ÉN ÉS ÉNKE

Én magamat nem ismerem… De ismerek valakit, aki bennem lakik, akivel én sohase beszélgettem, aki gyakran megszólal, hetykén és hangosan, nem törődve azzal, hogy én sohasem válaszoltam neki, hogy szégyellem, és zavarban vagyok miatta, mint valami neveletlen kölyök miatt társaságban az illedelmes szülő… Ő az Énke, de nem szeretném, ha velem azonosítanák. Ugyan kiben nem lakozik egy ilyen pimasz mitugrász kis senki, vagy inkább valaki? Ő énünk jobbik, igazabb és őszintébb része, aki fütyül a követelményekre és konvenciókra, fittyet hány a szabályokra, áthágja a korlátokat. Énkét minden játékos kisgyerek és minden lázadó kamasz ismeri, és akinek szerencséje van, felnőttkorában is megőriz magában valamit-valakit belőle. Karinthy Frigyes fanyar és ellenállhatatlan humorú írásaiban, vidám jeleneteiben és groteszk életképeiben, amelyeken egyszerre sírunk és nevetünk, meghasonlott önmagunkkal és a meghasonlott világgal szembesülhetünk. Feketén-fehéren feltárul előttünk a dolgok kettős arculata, az emberi történések, érzelmek színe és fonákja. Nem győzzük kapkodni a fejünket: hát ilyen a világ? És hogy valójában milyen is a világ, azt nemcsak a kötetben egybegyűjtött humoreszkek láttatják velünk, hanem Réber László elegáns, szellemes rajzai is.