VERAZÉLET

A Verazélet katartikus mű. És úgy hiányzik nekünk a katarzis, mint egy falat kenyér, mint az éltető levegő. Zsigerekig hat és újraformál ez a könyv, mert minden régi és tudni vélt újrafogalmazódik benne, lenyűgöző és gyönyörködtető formában. Érthető, tiszta, lírai hangon. Szerelem-regény, mondanám, de még annál is több. Különlegessége abban áll, hogy bár témája univerzális, vagyis az élet lényegét kereső, a látószöge merőben érdekes. A perifériáról, a marginalitásból, a kirekesztettségből szólal meg, így szokatlan megvilágításba helyezi a megszokottat. Mindenféle erőszak és erőszakoltság nélkül felforgatja komfortos sémáinkat és előítéleteinket. Szelíden és felkavaróan teszi ezt, és a hatás, a nyomában fakadó érzés jó. Többé, gazdagabbá válunk tőle. Lovas Nagy Anna első regénye olyan sűrű, olyan kerek, mintha nem is az első volna. Úgy szól a társadalmi különbségekről, a közös traumákról, az egész emberi létezésen belüli női tapasztalatról, a meleg szerelemről, a család nélküli magányról, intézetis kivetettségről, az anyahiányról és anyaságról, az identitás-keresés küzdelmeiről, hogy nem megbotránkoztat, hogy nem vádol, nem mondani akar, hanem mond. Felkavaró történetet mesél, aztán szeret és gyógyít. Nem lehet letenni. Nem lehet elfelejteni. (Bódis Kriszta)