ÉGŐ KASTÉLYOK

1939-ben, egy hónappal az ötödik születésnapom után, édesapám elhagyta Magyarországot és ezzel együtt engem is. Anya azt mondta, apucinak mennie kellett. Halálos veszélyben volt, mint tulajdonosa és kiadója egy, a nácik által akkoriban elkobzott újságnak, ezen kívül zsidó, aki náciellenes cikkeket publikált. Viszont anya semmit nem szólt arról a veszélyről, amely a kislányok, bátyák, az anyukák életét fenyegette emiatt - írta Dénes Magda Égő kastélyok - egy gyermek élete a háború alatt című csodálatos könyvében. Az önéletrajzi írás a szerző Budapesten, a II. világháború alatt megélt gyermekkorát, majd azt követően nyugat-európai menekültéveit örökíti meg. Az égő kastély metafora és szimbólum egyszerre. A kastély (a mesebeli) az elbeszélő kislányban - az őt és családját ért atrocitások miatt - a kötet végére az elveszett illúziók, a megsemmisült gyermekkor, a felejthetetlen szenvedések, az örök gyász égő jelképévé válik. Az égő kastély tulajdonképpen Magda saját lelke is, mivel az események egy okos kislány számára - aki még ráadásul sokáig naivan hisz egy racionalizálható világban - feldolgozhatatlanok. A szerző felnőtt korában sem tudta magát túltenni a történéseken. Ám egész életét végigkísérte a könyvbeli kislány (önmaga) fegyelme és iparkodása, hogy józan ítélőképessége minden helyzetben megmaradjon.