NULLÁNÁL IS KEVESEBB

Az 1964-ben született Bret Easton Ellis első, 1985-ben megjelent regénye az akkori amerikai új nemzedék, az X-generáció kultikus könyve lett maradandó érvénnyel ábrázolja a gazdag Amerika fiataljainak lelkét, pontosabban lelketlenségét, vagy még pontosabban a kiüresedettség, a teljes érzelmi sivárság mögött megbújó vágyat egy értelmesebb életre. Egy ennyire fiatal írótól Ellis húszéves volt, amikor a Nullánál is kevesebb-et írta egészen rendkívüli az a szikár, póztalan, mesterkéletlen, tökéletesen kiérleltnek tetsző stílus, amellyel elmeséli a Los Angeles-i unatkozó fiatalok mindennapjait, az egymást érő bulikat, az érzelem nélküli szeretkezéseket, a szülőktől való teljes elidegenedést... Vagy azt, ahogy ezek a gyerekek a gazdag rendezők és producerek világát látják... Vagy egy homoszexuális prostituált történetét, aki hasztalan próbál menekülni a helyzetéből... Vagy az események mögött és közben s persze legfőképpen a regény szereplőinek agyában parázsló erőszakot, melynek minden borzalmát Ellis majd az Amerikai Psychó-ban ábrázolja. Részben a Nullánál is kevesebb példájára és ihletésére Amerikában és a világ más gazdag országaiban (nálunk is) hasonló hangulatú regények százai születtek a nyolcvanas-kilencvenes évek gazdag, drogozó, céltalan fiatalságáról, de Ellis könyve volt az első, és művészi erejét tekintve máig is az egyik legnagyszerűbb közülük. Hova megyünk kérdeztem. Nem tudom mondta. Csak úgy megyünk. De ez az út nem vezet sehová mondtam neki. Az nem számít. Miért, mi számít kérdeztem kis szünet után. Csak hogy rajta vagyunk, haver mondta.