Figyelj rám, mintha jel volnék!

„Valljuk be, legalább önmagunknak: az a bizonyos ťboldog gyermekkorŤ nem létezik! A felnőttek akaratának kiszolgáltatott, bontakozó gyermeki lélek különösen sérülékeny: magára utalva képtelen földolgozni a kínos, érthetetlen, zavarba ejtő élményeket, megaláztatásokat. A láthatatlan lelki traumák ťdeviánsŤ viselkedésben, fejlődési rendellenességekben, személyiségzavarokban nyilvánulhatnak meg. A szülők sokszor félreértik a tüneteket, nem kutatnak az okok után, s elidegenítik maguktól támogatásra szoruló gyermeküket. Ilyenkor segíthet nekik az „irodalomterápia. Az írók - akik többnyire túlérzékeny, sebezhető gyermekként kezdték az életüket, s az alkotás révén meg tudtak szabadulni lelki tehertételeiktől - katartikus ráismerést és a gyógyulás reményét kínálják a gyermekeik problémáival élményszerűen szembesülő olvasóknak. VALACHI ANNA, irodalomtörténész