MÁRIA ANTOINETTE

Stefan Zweig máig elevenen ható életrajzai közül kettő is tragikus sorsú királyi asszonyokról szól: Stuart Máriáról, aki csak egy évig volt egy francia király felesége, és Mária Antoinette-ről, aki életét mint francia királyné, alattvalóinak kárörvendő ujjongása közepette, a guillotine alatt fejezte be. Az író nem elfogult egyik ábrázolt hősével sem, a Habsburg-főhercegnőből tizennégy évesen francia trónörökösnévé lett Mária Antoinette érzéketlen pazarlását, könnyelműségét is a tényeknek megfelelően írja le, de mentséget is talál a fiatal királyné számára, aki olyan önfeledten élvezte a forradalom előtti Franciaországban az élet édességét. Mária Antoinette emberi nagyságát, erkölcsi erejét a nagy fordulat utáni megpróbáltatások hozták felszínre, és Zweig itt már egyértelműen részvéttel és nagyrabecsüléssel ír az egyre méltatlanabb körülmények között fogva tartott és a sikertelen szökési kísérlet után a nép dühének kiszolgáltatott, perében gyalázatosan megrágalmazott asszonyról.