CUCCAINK

Ördögh Ottó humoros, mégis elgondolkoztató könyvében mindennapi tárgyainkat (kulcs, óra, szemüveg, szappan, cipő, kesztyű, táska, WC-papír, toll stb.) állítja pellengérre és járja körül találós kérdéseken, vicceken keresztül, nem kímélve a használókat, azaz minket sem. A könyv rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amely minden igazi humor elengedhetetlen kelléke: teljesen új szemszögből pillant rá a tárgyakra, jelenségekre, s így ráébreszti az olvasót a megszokott dolgok furcsaságaira, esetenként illogikus voltára; s ebből a távolságból képes szórakoztató vicc-csokorként leírni a világot. A 2002-ben elhunyt neves grafikus, Kertész N. László szellemes, lényegre törő rajzai nemcsak illusztrálják, hanem értelmezik, ki is egészítik a szöveget, párbeszédbe lépve vele. „A cucc: valakivel vele lévő cók és mók. Pontosabban: hol, mi. Rokon értelemben hozzátartozónk. E könyv nélkülözhetetlen cuccainkról szól. Minden benne van ahhoz, hogy úgy érezzük magunkat, mi sem vagyunk nélkülözhetetlenek. Legalábbis cuccaink számára. Ahhoz, hogy szépek legyünk, ott az SZTK-keretes szemüveg; ahhoz, hogy gazdagok, ott a minimálbér (euro helyett neuro); ahhoz, hogy nyomot hagyjunk magunk előtt, ott az írószer; ahhoz, hogy a magunk után hagyott nyomokat eltüntessük, ott a WC-papír; ahhoz, hogy ötről hatra lépjünk, ott a lábbeli zűrzavar; ahhoz, hogy mindig pontosan késsünk, ott az óra, és hogy a késést abbahagyjuk, itt az idő; ahhoz, hogy lemossuk az alázatot, ott a szappan; ahhoz, hogy zárkózottak legyünk, ott a kulcs; ahhoz, hogy kinyíljunk, ott a kancsó feneke; ahhoz, hogy hatalmasak és nagyok lehessünk, ott a kisebbnél is kisebb táska, mert ahhoz képest tényleg; ahhoz, hogy verhessük a mellünket, ott a kitüntetés; és ahhoz, hogy itthon is otthon érezzük magunkat, ott a légvár, de az is lehet, hogy itt. Röviden: ahhoz, hogy létezzünk, ott vannak a cuccaink, de ahhoz, hogy életben is maradjunk, itt vannak a vicceink. Vagy jókedvet csinálnak, vagy azt.”