JANE AUSTEN NAPLÓJA

Szép számú szóbeszéd kering egy titokzatos úriemberről, aki állítólag Jane életének szerelme volt. Talán most feltárul az igazság... Mi volt Jane Austen titka? Elegendő volt pusztán az istenáldotta tehetség, a sorstól ajándékul kapott rendkívüli érzék az iróniához, hogy a sokgyerekes angol vidéki lelkész vénkisasszony lányának sercegő lúdtolla alatt olyan fordulatos regények szülessenek, amelyek ma is világszerte a sikerlisták éllovasai, s amelyeket révült boldogsággal bámulunk, ha filmvászonra vagy éppen televíziós képernyőre kerülnek? Hogyan tudhatott egy nő - akinek alig volt módja valóságos élményeket gyűjteni - olyan életteli figurákat teremteni, akikre mindmáig úgy gondolunk, mint közeli ismerőseinkre? S főként: hogyan tudhatott akkora beleérzéssel írni a szerelemről, ahogyan tette, hiszen e téren végképp nem volt tapasztalata? Nos, az utóbbi kérdésre ad választ kitűnő regényében a sikeres amerikai író, Syrie James, aki felhasználja, hogy Jane Austen életrajzából hiányzik valami, ez életének egy olyan szakasza, amelynek minden dokumentumát gondosan eltűntették a családtagok. Ebben az időszakban az élet megajándékozza Austen kisasszonyt egy csodálatos, lobogóan szenvedélyes szerelemmel. Ennek hol vidám, hol fájdalmas, bonyodalmakban bővelkedő történetét hagyja az utókorra egyik bátyja padlásán, vén tengerészládába elrejtett, s a közelmúltban megtalált emlékirataiban Jane Austen. A tetőt javító munkások fedezték fel kéziratokkal telepakolt ládát. Az alján valami oda nem illő lapult: aprócska bársonytokban egy finom mívű rubinköves aranygyűrű...