NEMTUDOMKA CSODÁLATOS KALANDJA

Volt egyszer egy mesebeli város, a neve Virágváros volt. Picurok és picurkák laktak benne. A picurok vagy hosszú, bô nadrágban jártak, vagy kantáros rövidnadrágban, a picurkák pedig a színes, tarka szoknyákat sze­ret­ték. Azért hívták ôket picurkáknak, mert olyan csöppek voltak, mint egy icipici uborka. A házak körül virágok nyíltak, az utcákat is virágokról nevezték el: Harangvirág utca, Kamilla sétány, Búzavirág körút. A város egy folyó partján terült el. A folyót az apróságok Uborka folyónak hívták, mert a partján rengeteg uborka nôtt. A Harangvirág utca egyik házikójában tizenhat picur lakott. Róluk és a városka többi lakójáról szól ez a csodálatos és hihetetlen történetekkel teli mesekönyv. Megismerjük majd Tudomkát, akit azért hívtak Tudomkának, mert nagyon sok mindent tudott. És azért tudott olyan sok mindent, mert rengeteget olvasott. Az olvasástól Tudomka nagyon megokosodott. Ezért mindenki hallgatott rá, és mindenki nagyon szerette. Ugyanebben a házikóban lakott többek között a híres Pirula doktor, aki minden betegségükbôl ki tudta gyógyítani az apróságokat. Pirula doktor mindig fehér köpenyt hordott, a fején pedig fehér, bojtos sapkát viselt. Rajtuk kívül még sok aranyos picurka lakott a házban. Például Zsanér, a nevezetes gépész, a segédjével, Tiplivel; továbbá Melaszfalvy Czukor Szirup, aki arról vált ismertté, hogy nagyon szerette a szódás szörpöt. Ott lakott még Hajtás, a vadász, Pajtással, a kutyájával. Volt egy puskája is, amivel parafa dugókat lehetett kilôni. De ott élt Tubus, a festô, Hangvilla, a muzsikus, és még néhány picur: Sebbel-Lobbal, Duzzogi, Csitte, Palacsinta, Szeleske és két testvér: Lehetke és Talánka. De közülük is a Nemtudomka nevű picur volt a leghíresebb. Azért hívták Nemtudomkának, mert az égvilágon semmit nem tudott. Ez a Nemtudomka élénk, világoskék sapkát hordott, kanárisárga nadrágot és narancsszínű ingecskét, zöld gallérral. Nagyon sze­rette az élénk színeket. Így, papagájnak öltözve járta a várost egész nap, és különbözô ámulatba ejtô, de soha meg nem történt történeteket talált ki. Azokat mesélte mindenki­nek, akivel csak találkozott. Miközben az egyik különleges történetet olvassuk a másik után, azt szeretnénk, bárcsak mi is ebben a mesebeli városkában élnénk…