Regények és nagyobb elbeszélések 6. - KRÚDY 10.

Krúdy egyszerre volt a vidéki, falusi Magyarország és a nagyvárosi élet, a városias ország írója. (Fülöp László) A világháború első éveiben Krúdy regénytermése szerényebb eredményeket mutatott. Az első hazafias lelkesedés szülötte; A 42-ős mozsarak még 1914-ben keletkezett. Azóta egyetlen sorozatba, életmű-kiadásba sem került bele a mű, amely Karinthy Frigyest az Így írtok tiben halhatatlan paródia írására ihlette (A negyvenkettes zenélő mordály). Több mint kilenc évtizeddel az első kiadás után sorozatunk olvasói eldönthetik, igaza volt-e az utókornak, hogy megfeledkezett erről a regényről. Az Aranykéz utcai szép napok (1916) nem regény, hanem elbeszélésfüzér. Mivel azonban maga Krúdy rendezte ciklusba és a későbbi életműkiadásokban újra így jelent meg, a regények sorában közöljük a szövegét. A háború kellős közepén, 1916-ban a régvolt Pestre, a biedermeier hangulatok 19. századi világába álmodta, ringatta vissza hőseit – és az olvasókat. A nagy sikert folytatni szokták, s így tett Krúdy is, amikor 1917 elején folytatásokban közzé tette addigi legnépszerűbb munkája, A vörös postakocsi második részét. Fél évtizednyi szünet után visszatért egyik önéletrajzi alakmásához, Rezeda Kázmérhoz. Hőse kiábrándultságában nem nehéz felismerni az író csalódottságát, amely az átmeneti „regényhiányt” okozta e pályaszakaszán. Az Őszi utazások a vörös postakocsin (1917) az egyetlen Krúdy-mű, mely szerzője által jelentős átdolgozáson esett át. Kötetünk az 1925-ös második kiadás alapján teszi közzé a szöveget. Az ugyancsak 1917-es Bukfenc már egy új pályaszakasz és új hangvétel jele. A lírai kisregény gyors egymásutánban háromszor is megjelent: egy életrajzi esemény következménye. Az újra szerelmes Krúdy olthatatlan életszeretetét mutatja. Későbbi második felesége ennél a műnél szolgált először ihlető modellként számára.