SZIGET

Hogyan lesz egy mindenből kiábrándult, cinikus angol újságíróból a jó ügyért mindenre, de főleg saját korábbi énjének meghaladására képes, boldog szerető és bölcs délszigeti reform-gondolkodó? Valahogy úgy, ahogy egy sor, kegyetlen társadalomszatíra és két disztópia - a Szép új világ és a Majmok bombája - szerzője is eljuthatott az emberiség felemelkedésének lehetősége mellett hitet tévő pozitív utópia, a Sziget profetikus álmáig. Utolsó befejezett művében Huxley elmondja, miként kerülhetjük el az öncélú technológiai haladás által kiüresített puszta ország és az önmagát eltörlő civilizáció romjain tenyésző átokföldje sivár tájait, hogy megtaláljuk azt az édeni világot, ahová az emberiség ősidők óta vágyakozott. Ugyan a végkifejlet nélkülöz mindenféle naív, kincstári optimizmust, e könyv mégiscsak egy, az ember kollektív jövőjét bizakodással szemlélő író testamentuma. Nem véletlenül lett a Sziget a hatvanas-hetvenes évek ifjúsági ellenkultúrájának is megkerülhetetlen alapműve.