ASSZONY A TÓBAN

Raymond Chandler a krimiírás kiemelkedő személyisége, a noiri sötét hangulatának egyik legjobb tolmácsa. Az 1944-ben irt Asszony a tóban (Lady in the lake) cimű regény méltó irója hirnevéhez. Philip Marlowe, a cinikus magándetektiv elfogad egy újabb megbizást. Egy befolyásos úriember, bizonyos Mr. Kingsley eltűnt feleségét, Crystalt kell megkeresnie. Nyomként egyedül egy távirat maradt utána, mely szerint egy bizonyos Chrisszel lelépett Mexikóba. Hát ez bizony nem sok, de fáradhatatlanul cinikus nyomozónk azért nincs ötletek hiján. A perzselő nyári hőségben, bár szakad róla az izzadság, de leutazik San Bernardinóba, a Kingsley házaspár nyaralójához. Itt találkozik a volt veterán Bill Chess-szel, a nyaraló rendbentartójával, aki pontosan emlékszik Mrs. Kingsley utolsó ott töltött napjára, ugyanis azon a napon hagyta el szeretett felesége, Muriel. Miközben a két férfi sétál a festői szépségű, fenyvesekkel körülölelt tónál, a nyomozó egy furcsa dologra lesz figyelmes annál a mólánál. Miután egy kő és Bill Chess segitségével sikerül a vizet némiképp felkavarni, egy női holttest kerül elő. Bill felismeri benne Murielt. Úgy néz ki, a nem tudok veled élni felirat a nő búcsúlevelében nem azt jelentette, hogy lelép. Az események további menetéről azonban talán bölcsebb dolog hallgatni, hiszen mégiscsak egy krimiről van szó, amiben nem igazán szabad lelőni a poént. Legyen elég annyi, hogy a Chandlertől megszokott fordulatokkal tarkitott, egyesek szerint már-már túlbonyolitott történetet kapja az olvasó. Bár jelen regény esetében talán nem beszélhetünk túlbonyolitásról, hiszen még egy olyan amatőr is, mint a cikk irója megsejtette, mi is áll a tavi asszony titokzatos halála mögött. A regény legfontosabb jellemzőjéről azonban még nem ejtettem szót. Ez pedig a hangulat.