ÉGI TÜNEMÉNY

Mit tesz az ember, ha hathetes kisbabájára kimondják a halálos ítéletet? A kedves szülők egykét hétre számíthatnak: barackméretű daganat terjeng a kis fejecske belsejében. Kétségbeesés, rettegés, a világ átértékelése. Anya sír... apa ír. Blogot, vagyis naplót az interneten. Abban a reményben, hogy a világba kiáltott fájdalom kevésbé fáj. A döbbenet és félelem következtében egyik napról a másikra átértékelődik minden. Az idő egy ponttá zsugorodik, a relativitáselmélet hirtelen értelmezhetővé válik. Különböző magya-rázatok születnek az elkerülhetetlennek tűnő végkifejlet elviselhetővé tételére. Vajon ez a gyerek csak hirtelen feltűnik az éjszakában, beragyogja az eget, majd eltűnik, mintha mi sem történt volna? Igen, ő egy égi tünemény… A 140 részből álló blogregény legtöbb bejegyzésének címe szójáték; maguk a szövegek is szép számmal tartalmaznak nyelvi játékokat és irodalmi utalásokat. Elsőre talán furcsa lehet a rémisztő témát humorosan feldolgozva látni, ez azonban egyfajta védőpajzsot jelent a szerző saját magának megtartott érzései és a nyilvánosság elé tárt gondolatai között. Műfajából adódóan a blog minden egyes bejegyzéséhez több hozzászólás is érkezett, melyek a könyv megjelenése után is olvashatók az interneten. Sőt, a könyv olvasása során újabb hozzászólásokat is lehet hagyni, ezáltal lehetővé téve a könyvek világában szokatlan író-olvasói kölcsönhatást. Ez a könyv a szülői aggódás és töprengés mellékterméke, egyfajta önként vállalt koponyalékelés eredménye.